Nagy sóhajjal kezdem.Hosszú idő kihagyása után,rengetek jó és rossz tapasztalattal a hátam mögött,most megálltam egy picit,és magamba nézek.Mélyen magamba.Látva,felismerve régi történéseket,amiknek  a kiváltó okaival  immár tisztában vagyok.És elfogadva azokat.Amiktől régen rémálmom volt,azok már csodálkozással töltenek el.Miért is féltem,miért  hittem azt,hogy ha tartok tőlük,és foggal körömmel szeretném megakadályozni a bekövetkeztüket,akkor nem jön el az idejük?Hisz tudtam,hogy mint ahogy mindennek megvan az ideje,megvan az oka,úgy elkerülni sem lehet.Csak nem akartam tudomást venni róluk.Mert könnyebb volt nem tudatosítani ezeket a kis szösszeneteket.A becsapásokat,megcsalást,bántást,veszekedést  a párral,a családdal,visszavillanásokat előző életekből,hazugságokat.Ez nem a helyes látásmód volt.Elhomályosítottam a látásom,mert így könnyebb volt megszabadulni attól a gondolattól,hogy nekem nem itt kéne tartanom.Mert féltem.Mert nem éreztem át,hogy egy vagyok mindennel,és a hiányérzet csak emberi bebeszélés,ragaszkodás személyekhez,tárgyakhoz,emlékekhez...Aztán jött a test romlásának időszaka.Mikor apróbb betegségek formájában,rosszullétekkel jelezte:kis hülye,térj észhez,erre nincs szükséged,engedd el,tapasztalj meg mást.Majd jött a súlyosbodás,jött egy alapos orvosi kivizsgálás,jött egy mondat:valószínűleg rák,gyors lefolyás,bélrendszer odavan,lehetésges műtétek sorolása....és akkor,ott,megtorpantam.Nem féltem.Szembenéztem a szövettan eredményéig a lehetőséggel:kész ennyi volt,szerettem szeretni,szerettem adni magamból,szerettem élni,de a mostani élet tán nem adhat többet.Vagy adhat,ha én szeretném hogy adjon.Másfél hónap álomképként telt,megbocsájtottam magamnak,megbocsájtottam azoknak,akik bántottak,aki nagyon bántott...és vártam.Belül döntöttem:azt szeretném érezni,mint anno ...mint amikor kinyitottam 3. szemem,és nem tudtak bántani az emberek,csak a tapasztalást tartottam szem előtt.Amikor elkezdtem magasabb szinten rezegni,amikor csak a szép dolgok számítottak....igen,azt szeretném:)Mindegy,hogy ez években hogyan mérhető,mindegy,hogy milyen eseményeket kell még átélni,de látni akarok,és tapasztalni.Ha nem ebben a testben,ha nem itt...nem számít.Az eredmény elhangzásakor zavarodott voltam.Megzavart.Számítottam én egyáltalán arra,hogy gyulladás derül ki a rák helyett?Hogy van még valamennyi időm,hogy végre azt tegyem,amiért ebbe a testbe jöttem?Kissé megszeppenve,kótyagosan nyugtattam a hozzátartozókat:nincs nagy  baj.A baj nem is a testemben volt,a lelkem takarózott volna a rákba.És most a lekem csupaszon áll,mert leszakadt a sok ráaggatott klissé,a ragaszkodás,és pislog a megnyiló utakra...Az utazás kezdetekor úgy gondoltam,/foggal körömmel kapaszkodtam a "mesterekbe" magyarán-.-"/segítség kell,tanácsok,útmutatások.Most már csak beszélgetésekre vágyom.Azokból már le tudom szűrni a számomra hasznos információkat,és bátran szólítok meg bárkit,aki számomra ismerősnek tűnik,mert tudom,ő taníthat engem,és én taníthatom őt,felemelve egymást...És azt is tudom,hogy vannak olyan személyek az életemben,főleg egy,akinek fontos szerepet engedtem az életemben betölteni,és mindegy hogy milyen emberi kapcsolaton belül helyezkedtünk el a múltban,az akkor segített avagy épp nagyon bántott és vica-verza,én is őt/őket,de eljön az az idő  is,amikor már nem számít,nem kell jelentőséget tulajdonítani nekik,mert a kívánt szerepet betöltöttük egymás lelki fejlődésének útján,és ez után a pont után már csak negatív dolgokat vonzzunk be a másik életébe,jelezve:elértük a semleges pontot,mostmár máshol,másnak fogunk jelentőséggel bírni.Talán ezt a legnehezebb elfogadni,és átérezni:aki eddig fontos volt,és szeretetet-bántást adott energia harc során,pont én magam váltottam ki.Én vonzottam be.És ha már megvan a felismerés,le is tudom zárni,mert ez már nem az én karmámhoz tartozik.Az utam folytatódik,és jöhet bármilyen akadály,azt nem akadálynak fogom felfogni,hanem egy állomásnak.Elmúlik.A saját önzőségem,egom kezelése lesz a fő cél.Betölve a negyed évszázadot,töménytelen tapasztalással a hátam mögött,végre kezdem látni,miért vagyok itt.Miért is vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.